Néhány nappal az ünnep előtt, idén utoljára osztunk meg érdekességeket a karácsonnyal kapcsolatban. Kellemes ünnepeket és jó pihenést kívánunk előre is!
A karácsonyt a Krisztus után 325-ben tartott első niceai zsinat óta ünneplik.
Ezen a napon nemcsak Jézus születéséről szokás megemlékezni – ez egyben a szeretet, a család és az otthon ünnepe is.
A szeretet ünnepéhez kapcsolódó hazai hagyományok (mint pl. a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás, a bejglisütés stb.) persze jóval újabb keletűek, csupán a XIX. században alakultak ki a kiegyezést követő békeévek idején.
A szimbólumrendszer ugyanakkor régi időkre nyúlik vissza.
December 25-re már a Római Birodalomban is fontos ünnep esett, ugyanis ezen a napon tartották Saturnalia ünnepét, azaz a téli napfordulót, amelyen a földművelés istene , Saturnus előtt hajtottak főt. Ugyan maga az ünnep jóval hosszabb volt, mint a későbbi karácsony (december 17-től 25-ig tartott), éppen akkor fejeződött be, amikor a „szoláris istenek” ünnepe kezdődött. Az ókorban különösen tisztelték a meleg évszakot, illetve a Napot, mivel neki tulajdonították a termékenységet és a jólétet. A tél és a hideg a nélkülözés szimbóluma volt, a nyár és a meleg pedig az újjászületésé.
A rómaiak hite szerint az isteneket fel kellett vidítani ahhoz, hogy véget érjen a tél. Ezt táncos ünnepléssel és ajándékozással próbálták elősegíteni. A december végi ajándékozás szokása tehát mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, motívuma már az antik időkben megjelent.
A mai karácsony ünnepe a keresztény hitre áttért római császár, I. Constantinus császár idejére datálódik. Ő volt az, aki az első niceai zsinaton bevezette a karácsonyt, vagyis Jézus születésének ünnepét. Meglehetősen bölcsen olyan időpontot választott ennek az ünnepnek, amely a rómaiak számára korábban is jelentős ünnep volt, így az átlagemberek is könnyebben tudták az új szokást elfogadni.
A karácsony a XVI. században ismét jelentős változáson ment keresztül, hiszen a templomi liturgia a reformáció hatására az otthonokban is megjelent. A karácsonyfa-állítás a XVIII. században elsőként Németországban vált általánossá, a XIX. századra pedig egész Európában elterjedt.
Magyarországon a karácsonyfa német, illetve osztrák hatásra jelent meg. Eleinte ehető dolgokkal, főleg almával, dióval, mogyoróval és mézeskalács-figurákkal díszítették. Az ágakra gyertyákat helyeztek, a fa csúcsára pedig angyalkát vagy csillagot állítottak. A XX. században egyre inkább a csillogó gömbök és a figurák vették át a főszerepet, a gyertyákat pedig égősorok váltották le.
Hazánkban a II. világháborút követő időszakban ideológiai okokból megpróbálták háttérbe szorítani a karácsony ünnepét. Ennek keretében karácsony másnapját munkanappá nyilvánították, ezüst-, illetve aranyvasárnappá nevezték át advent harmadik és negyedik vasárnapját, a Jézuska helyébe pedig a Télapó figuráját állították. Ezek az erőfeszítések csak részben vezettek eredményre, nem sikerült teljesen kitörölniük a régi hagyományokat. A 60-as évek végétől kezdve, a gazdasági reformok bevezetésével párhuzamosan a karácsony vonatkozásában is egyre inkább a fogyasztás került a középpontba, ami az egyre intenzívebb ajándékvásárlásban testesült meg.
Ez a nem feltétlenül pozitív mellékhatás a mai napig tart, de azért szerencsére az ünnep lényege mára sem veszett el: a karácsony a család és a szeretet legnagyobb ünnepe napjainkban is.
A céges ajándékozásban idén ugyan már nem tudunk segíteni, de mivel jövőre is lesz karácsony – nem beszélve a tucatnyi egyéb apropóról a vevők, ügyfelek, üzleti partnerek kényeztetésére –, januártól örömmel állunk ismét rendelkezésre.
Addig pedig boldog karácsonyt és jó pihenést kívánunk! ??