Vajon a csokoládéra ugyanúgy rá lehet szokni, mint a dohányzásra vagy az alkohol-, illetve drogfogyasztásra? Valóban kialakulhat hasonló mértékű függőség? Hol húzódik a határ a csoki szeretete és az iránta érzett vágy kóros szintje között? Ezekre, a sokunkat érintő kérdésekre kerestük a választ mai írásunkban. 😉
Anonim csokoholista szervezetekről nem igazán lehet hallani, de ettől még valós lehet a fenyegetettség, hiszen az utóbbi években több kutató is megállapította, hogy bizonyos emberekben a csokoládé fogyasztása a marihuánához hasonló, euforikus élményt tud kiváltani. Mielőtt bárki rémülten kikukázná féltve őrzött csemegéjét, gyorsan hozzátesszük, hogy mivel a csoki a kábítószerrel ellentétben nem tartalmaz veszélyes vegyületeket, így rendszeres fogyasztása is jóval kisebb kockázatot hordoz. 🙂
Az édesség iránti felfokozott vágyat egyébként gyakran magyarázzák érzelmi okokkal.
Egy boldog tudatállapotból hirtelen bekövetkező váltás egy kevésbé kiegyensúlyozottba a legtöbb emberből valamilyen pótcselekvést vált ki, amivel kompenzálni próbálja a hangulatromlását. Ilyen pótcselekvés az evés is, azon belül pedig kiemelten az édesség iránti megnövekedett vágy.
A nők és a csokifüggőség…
Tudtad, hogy a csokoládéval kapcsolatos függőséget sokkal inkább a nőkkel társítják, mintsem a férfiakkal? Ha belegondolsz, a nők valóban hajlamosak arra, hogy bizonyos lelkiállapotban csekély ellenállást tanúsítsanak az édes kísértésekkel szemben. A csoki márpedig olyan összetevőket tartalmaz (pl. kis mennyiségben koffeint is), amely a vérnyomás enyhe megemelésével és némileg szaporább légzéssel feldobottabb hangulatot vált ki.
Sok nő számol be arról, hogy óriási örömet jelent számára, ha csokoládét ehet. Ez persze nem meglepő, hiszen a csoki, pontosabban a benne lévő cukor szerotonint termel a szervezetben, ami csökkenti a félelmeket, segít lazán reagálni a külvilág impulzusaira. Hatására kiegyensúlyozottakká válunk, elégedettséget és belső békét tapasztalunk – egyszóval boldogságérzetet nyújt. És ugyan ki ne szeretne boldog lenni…?
A probléma akkor kezdődik, amikor a csokoládé fogyasztása olyan szinten válik az életünk részévé, hogy nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk meg nélküle. Ilyen esetben már nem desszertként vagy „jutalomfalatként” funkcionál, hanem a napi életvitelünk alapját képezi. Ez pedig baj, hiszen a csokinak kell mi értünk lennie, és nem fordítva.
Milyen jelek árulkodnak arról, hogy csokiimádókból csokoholistákká váltunk?
- Ha gyakran veszünk rengeteg csokoládét vagy más édességet, hogy „bespájzolhassunk” belőle.
- Ha a hűtőnkben több csoki van, mint zöldség és gyümölcs.
- Ha havonta több mint fél kiló csokit falunk fel.
- Ha a csokoládé mellőzése remegést, vacogást, ingerültséget, izzadást vált ki belőlünk.
- Ha egy napig sem bírjuk ki, hogy ne együnk csokit.
Ha a fentiek egyike sem jellemző ránk, akkor megnyugodhatunk: nagy valószínűséggel csak imádjuk a csokit, de nem függünk tőle.
Szerencsére azoknak sem kell elkeserednie, akik az átlagnál nehezebben tudnak uralkodni magukon, ha csokiról van szó.
Jó hír számukra, hogy sokkal könnyebb dolguk van, mint például az alkoholistáknak vagy a drogfüggőknek, hiszen a csokoládé valójában nem tartalmaz olyan vegyületet, ami tényleges függőséget alakítana ki. A csokoholizmus tehát inkább tekinthető egy rossz szokásnak, amit jóval egyszerűbben lehet normál mederbe terelni.
Összegezve tehát, fogyasszunk bátran csokoládét, de ne lépjük túl az ésszerűség határait. Ne hagyjuk, hogy a csokievésről szóljon az életünk, de nyugodtan aranyozzuk be vele az amúgy szürke hétköznapokat.
Ha nemcsak saját magadat, hanem a vásárlóidat/ügyfeleidet is szívesen boldoggá tennéd, keress meg bennünket, és találjuk ki együtt, milyen logózott finomsággal édesítheted meg a mindennapjaikat, hogy onnét kezdve még jobb érzéssel gondoljanak a vállalkozásodra és/vagy a márkádra. Ne feledd, a szeretet ünnepéig már csak pár hónap van hátra, és az ajándékozásra ennél jobb apropót keresve sem találhatnál.